Nem fogok litániát írni. Ez nem egy blog, ahol a magánéletemről akarok rinyálni. Az is van amúgy, és gyakrabban szerkesztem, mint ezt. De nem nyilvános, senki nem tudja elolvasni csak én. Na mindegy. Mostanában erre van szükségem. Lehet, hogy egyszer átfordul bennem valami, és szerkesztek képeket. Most ennyi telik tőlem, hogy néha cserélgetem a kinézetet. Ez az őszi, ugyanolyan, mint tavalyi. >Itt< írtam róla többet.

A hamarosan (remélhetőleg) melegedő idő, és az ébredező természet tükrében megváltoztattom a portál külsejét. Nem csináltam róla képet, mert majdnem teljesen olyan, mint a tavalyi tavaszi-nyári kinézet. Arról írtam részletesebb bejegyzést. --->Itt<--- található. Ezen kívül nem igazán vagyok aktív továbbra sem az oldalon.

A mostani szörnyű történések jegyében:

Legyen béke a Földön!  

Nem nagyon foglalkoztam oldallal. Képeket is régen szerkesztettem már. Nem tudom, hogy lesz-e még valamikor, valaha kedvem hozzá, meguntam a szerkesztést, azt hiszem. Mostanában egészen más dolgokon jár az agyam. 

Mivel nagyon szeretem azt a css kódot, ami a tavaszi, és az őszi kinézet alapja, mindenképpen szerettem volna belőle készíteni egy télies stílusú designt. Elégedett vagyok az eredménnyel. Szeretem az ilyen világos, lágy, kellemes, de nem túl jellegtelen színeket. 

Csináltam egy képernyőképet a kinézetről.

>Megnézem eredeti méretben<

Változásokon ment át az oldal, pozitív és negatív irányba is. Kezdem a jobb hírrel. Ősziesre hangoltam a portált. Az alap sablon ugyanaz maradt mint a tavaszi-nyárinál.  Csak a képeket, színeket cseréltem le, és a betűtípusokon is variáltam. Szerintem ez amit találtam, jobban illik évszakhoz, a színvilághoz. Nekem nagyon tetszik. Azt hiszem, jövő ősszel is ezt rakom ki. Úgy gondoltam, hogy mindegyik évszakra csinálok egyet, és azt teszem ki minden évben. Kivéve a tavasz, nyár. Ezekre nem csinálok külön. Az a virágos téma szerintem mindkettőhöz passzol. Aztán lehet, hogy majd teljesen újakat csinálok valamikor. Meglátok egy szép sablont, megtetszik, megihlet. Nálam soha nem lehet tudni, de nem tervezem az biztos.

Készítettem róla egy képet:

>Megnézem eredeti méretben<

A vidám részen túl vagyok, most rátérek a nehezére. A tavasszal belevetettem magam a kódolásba, képszerkesztésbe. Tényleg motivált voltam, és szerettem volna jobbá tenni az oldalt. De az élet közbeszólt sajnos. Az előző bejegyzésemben írtam kicsit a családomról. A lehető legrosszabbul alakultak a dolgok a papámmal. Nem részletezném. Szörnyű nyáron vagyok túl, és az egész családom. Most nagy szükségünk van egymásra. Valaki képes a hobbijaiban teljesíteni, akkor is ha rossz dolgok történnek vele. Nekem a jelek szerint annyira nem megy. Képeket lehet, hogy néha azért szerkeszteni fogok, de kódokkal nem babrálgatok. Túl ideges, és zavart vagyok hozzá. Meg szerintem annyira nem is vagyok benne jó. Vannak nálam sokkal ügyesebb szerkesztők. Akik ha már nem is szerkesztenek, de a tartalmaikat fent hagyták az oldalaikon. A Kódok menüpontot nem töröltem végleg, csak a menüből vettem ki. Az az egy css kód, amit feltöltöttem, itt a Hírek menüben lévő bejegyzésben továbbra is elérhető marad. Remélem senkinek a kedvét nem rontottam el ezzel a depis katyvasszal.

Nehezen találom a szavakat. Ez most egy személyes, depis, panaszkodós poszt. Nem szeretnék ebből a portálomból blogot készíteni, de ha eltűnök hónapokra, azt meg fogom indokolni. Nincs sok látogatóm, de úgy érzem tartozom nektek ezzel, meg magamnak is. Jelen esetben a lelkemen is könnyít egy kicsit. Szerettem volna tartalommal megtölteni az oldalt. Sajnos az élet (megint) közbeszólt. Nem fogom szépíteni a dolgokat, a június hónap a családomnak egyenesen szörnyű volt. Egy szombati napon temették el 2 rokonunkat. Az egyik a nagymamám bátyja volt, a másik a nagypapám húgának a férje. Rá néhány napra a nagypapám lett nagyon rosszul, és kórházba került. Hogy mi miatt vitték be, azt nem szeretném ide kiírni. Lassan már 2 hete bent van, de nem igazán javult semmit. Olyan osztályon van, hogy látogatni sem lehet, csak papíros kórházi engedéllyel. Anyukám egyszer bement hozzá, többször már őt sem engedték, még papírral sem. A nagymamám kétszer látogatta meg. Egyedül neki engedték 2-szer. Gondolom, mert a felesége. Valamikor a hét elején kaptuk a telefont, hogy a nagymamám meghalt testvérének a fia is elhunyt. Minden rokonomat sajnálom, de én a papám miatt vagyok nagyon szomorú, mert imádom őt. ♥ Nagyon ügyes, jószívű, segítőkész ember. Remélem, hogy még megerősödik és hazaengedik.

Szóval régóta nem voltam ennyire szomorú és zavart, mint mostanában, 2016-2017 óta. Az borzalmas időszak volt a családunk számára. Nem szívesen emlékszem vissza rá, de ezt hagyjuk. Most nincs kedvem a lapot szerkeszteni. Az, hogy mikor lesz újra, a dolgok alakulásától függ. Lehet, hogy még a nyár folyamán teszek fel valamit, de előfordulhat, hogy majd csak ősszel. Köszönöm a megértést, és elnézést kérek az üres modulokért, és a nem túl vidám bejegyzésért. :,(